"...nem tökéletesek vagyunk, hanem: együtt."

A mai evangélium (Mt 22,1-14) kapcsán jutott eszembe újra Esterházy Péter sokat idézett és vitatott cikke.

Esterházy Péter: Egy katolikus magyar följegyzéseiből (Élet és Irodalom, XLV. Évfolyam, 16. Szám, 2001. április 20.)

"Mint ilyen - lásd fent - nagyszombaton elmentem (tünk, arámmal s a négy idegen szívű pulyával) a Margit körúti ferencesekhez a körmenetre. Még bennem munkált a Rómából hozott közösségi érzés, születésnapom is volt, jólesett ott mennem a többiekkel a váratlan húsvéti hidegben. Az éneklés ugyan el-elakadt, elromlott a mikrofon, a szokásos: elöl mást énekeltek, mint hátul, de hát mit számít, nem tökéletesek vagyunk, hanem: együtt.

És együtt kicsit mások vagyunk, mint külön-külön. Mert ez a közösségiség kivesz a mindennapokból, hisz az a szempont, amely egybehoz minket, az nem a mindennapoké, az annál nagyobb. És hogy éppen ez volna a jó a társadalom egészének abban, hogy vannak hívő emberek. Mert emlékeztethetnek egy másik szempontra, ama nagyobbra, ami annak is jó (hasznos) lehet, aki a hitben nem tud, akar kapcsolódni.

Micsoda szabadság ez, gondoltam, katolikusnak lehetni."

2014. október 12. – Évközi 28. vasárnap (Mt 22,1-14)

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!