Esszépályázat

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága Szent Márton évében esszépályázatot hirdet Elvitt engem Jézushoz címmel.

A pályázat a Szent Márton évben ismét Budapesten megrendezendő Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) rendezvényhez kapcsolódik.

A rendezvény célja, hogy az irgalmasság szentévéhez kapcsolódva Jézusra, mint a Katolikus Egyház szociális munkájának forrására irányítsa a figyelmet. Szeretnénk megismertetni a hívő és nem hívő közönséggel egyaránt, hogy mit jelent és miért fontos a mai kor emberének az irgalom, és a Katolikus Egyház szervezetein és munkatársain keresztül milyen sokféle módon találkozhatnak Jézus irgalmas arcával és szeretetével. A szociális szervezetek bemutatásán túl fontos szerepet kapnak az egyéni életutak, a tanúságtételek és a személyes beszélgetések, ahol az irgalmasság cselekedetei kézzelfoghatóvá és emberivé válnak.
Az irgalmasság témáját erősítve a rendezvény másik kiemelt célja a jubileumi Szent Márton-év megünneplése.

Szent Márton életének eseményei közül legtöbben azt ismerjük, amikor a szent katonaként kettévágja köpenyét és az egyik felét a didergő koldusra teríti, holott életének számos más történetét és csodáját is megörökítették.
Szent Márton életének középpontjában a hit terjesztése és védelme állt. Fiatal diakónusként 355-ben elhagyta Franciaországot, mivel álmában utasítást kapott, hogy térjen vissza szülőföldjére, Pannóniába és ott hirdesse Krisztus igazságát. Hazatérése után Savariában, a mai Szombathelyen kezdte meg térítő munkáját. Édesanyját is a keresztény hitre vezette és megkeresztelte. A kőkút helyén, amelynek vizével a hagyomány szerint megkeresztelte édesanyját, ma Rumi Rajki István Szent Mártont ábrázoló szobra áll.

Az Elvitt engem Jézushoz című pályázat keretében olyan tanúságtételeket várunk, amelyek azt mutatják be, hogy valaki hogyan segített egy családtagot, távolabbi rokont vagy munkatársat, ismerőst Krisztusra rátalálni vagy Hozzá visszatérni.

A pályázattal nem csupán Szent Márton életének példájára szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem az irgalmasság lelki cselekedeteire, mások jóra intésére, megtérésre hívására, azaz az evangelizációra is.
Az evangelizáció a családban kezdődik. Ezért volt olyan fontos a fiatal Mártonnak, hogy édesanyját a hitre vezesse.
A családon belüli hitre vezetésnek, a családtag Jézushoz vezetésének sokféle útja lehet. Van olyan család, ahol az édesanya vagy édesapa imádkozza ki gyermeke Jézushoz térését és van olyan, ahol a hittanra beiratkozó gyermek vezeti el vagy vezeti vissza szüleit Istenhez.
A pályázattal követendő példát is szeretnénk adni arra, hogy a családtagok élő hite miként válhat példává, úttá a nem hívő vagy az élő istenkapcsolattal nem rendelkező családtagok számára.

A pályázat leírása

Pályázatot adhat be:

az a családtag, aki valamelyik családtagját (ismerősét) vitte el vagy vitte vissza Jézushoz;
aki valamelyik családtagja (ismerőse) révén talált rá vagy talált vissza a hitre;
az a családtag (ismerős), aki hitelesen leírja a családjukban megtörtént Jézushoz térés történetét.

A családtagok közösen is pályázhatnak.

Pályázat adható be akkor is, ha a hitre találó, illetve a hitre vezető személyek nem közvetlen családtagok, nem rokonok, de Krisztusban testvérek.

A nevezés alsó korhatára: 12 év

Tartalmi követelmény:
A pályaműnek be kell mutatnia a Jézushoz térés/visszatérés folyamatát, azt, honnan indult és hova jutott a Jézushoz vitt családtag. Örömmel vennénk a Jézushoz fűződő kapcsolat bemutatását is, illetve azt, hogy régebbi megtérés esetén hogyan alakult ez a kapcsolat és hogyan alakította át a megtérő életét.

Műfaji szempontból rövid, novellaszerű elbeszéléseket várunk. A „levél” műfaj is megengedett.

Terjedelem: 1500–4000 karakter (szóközzel)
Formátum: lehetőleg digitális

A fődíj:
egy két személyre szóló hétvége: választás szerint Pannonhalmán, a Szent Jakab Vendégházban, Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémián vagy nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton, a zarándokházban
egy egy évre szóló Új Ember-előfizetés

A legjobb pályamunkákat a KATTÁRS rendezvény keretében bemutatjuk, emellett a szerző hozzájárulásával a rendezvény honlapján és a katolikus médiában is közzétesszük.

Beadási határidő: 2016. augusztus 1.

A pályaműveket a palyazat@kattars.hu e-mail címre várjuk.
(Postacímünk: MKPK Caritas in Veritate Bizottsága, 1068 Budapest, Városligeti fasor 42.)

A pályázathoz kérjük mellékelni: a pályázó nevét, életkorát, e-mail címét, postai címét, telefonos elérhetőségét (kiskorú esetében a szülő elérhetőségét is kérjük).
A pályázó kérheti anonimitásának megőrzését, azonban ebben az esetben is szükséges a személyes adatok megadása.

Zsűri: katolikus sajtóban dolgozókból, illetve klerikusokból, szerzetesekből és világiakból áll testület

Eredményhirdetés: a KATTÁRS rendezvényen, Budapesten, 2016. szeptember 17-én.

Yad Vasem tanulmányút és továbbképzés 2016 (PÁLYÁZAT)

Az elmúlt ősszel a jeruzsálemi Yad Vashem Intézetben (www.yadvashem.org) vettem részt egy pedagógus továbbképzésen. A tanfolyam lényege elsősorban az volt, hogy egy szemléletet, gondolkodásmódot adjon át a holokausztról és annak tanításáról. Ez a képzés egy nemzetközi oktatási rendszer (The International School for Holocaust Studies) része, amelyben foglalkoznak a diákokkal közvetlenül is és a tanároknak is nyújtanak módszertani segítséget. Magyarországról kb. tizenöt éve járnak ki pedagógusok (évente húszan – harmincan) Jeruzsálembe. Az utazás költségeit az Emmi, a kint tartózkodás költségeit a Yad Vashem finanszírozta. Szeretném veletek megosztani egy-két mondatban (12 pontban) a kint tanultak számomra megértett magvát, lényegét.

Most lehet pályázni a 2016-os továbbképzésen való részvételre!
http://www.kormany.hu/hu/dok?source=2&type=206#!DocumentBrowse
A pályázati dokumentációs anyag:
https://drive.google.com/file/d/0B5lAGRCdn0-leUNzUjlva1FMZ2c/view?usp=sharing
Határidő: 2016. július 15.

Kilátás a Yad Vashem Intézetből

A Yad Vashem pedagógiai koncepciója (Zsódi Viktor szerint!)

1. A holokauszttal való foglalkozásnak, törődésnek három „nyelve” van:

- a történelem (történettudomány) nyelve

- az emlékezés (liturgia, rítus) nyelve

- a pedagógia (tanítás) nyelve

2. A tanítást nem a holokauszt konkrét eseményeivel kezdjük, hanem a zsidó élet bemutatásával a holokauszt előtt. Fontos bemutatni, hogy mi is veszett el a holokausztban. Arcot kell adni az áldozatoknak. Jó bemutatni, hogy milyen színes és értékes volt egy-egy zsidó közösség.

Chava Baruch, a továbbképzés vezetője

3. Nem szabad és nem kell hullahegyekkel sokkolni a diákokat. Az ilyen szörnyűségekkel való mértéktelen traktálás sokszor pont az ellenkezőjét éri el, a traumatizált személy (diák) inkább kizárja az életéből - gondolataiból ezeket az információkat.

Érdekes: a Yad Vashem múzeumában is „aránylag” kis rész foglalkozik a megsemmisítő táborokkal és a gázkamrákkal és nincsenek hullahalmokat bemutató óriási képek sem. (Ezekhez a borzalmakhoz hozzá is lehet szokni, ez történt a náci katonákkal is, ez történhet azokkal is, akiket folyamatosan ilyen információkkal, képekkel-filmekkel bombáznak.)

4. Ne statisztikai adatokkal mutassuk be a holokausztot. Egy számon sokkal „könnyebb” átlépni, legyen az bármilyen nagy is, mint az egyes személyek történetén. Milliós számokkal és magas százalékos arányokkal egy gyerek, diák nem tud mit kezdeni.

5. Személyes történeteket mondjunk el, meséljünk el. Adjuk vissza az áldozatok nevét és arcát. Akik csak egy szám voltak a koncentrációs táborban - vagy az sem - kaphassák vissza identitásukat. Érdemes minden korosztályban egy-egy személyes élettörténeten keresztül (pl. napló) bemutatni az eseményeket. Egy óvodásnak és/vagy alsósnak is lehet mesélni a holokausztról úgy, hogy a végén semmi esetre sem traumatizáljuk őket. A kicsiknek olyan történeteket meséljünk, amiben a túlélés lehetősége megmaradt, ahol valaki túlélte az eseményeket.

Jeruzsálemi városnézés

6. Valójában a koncepció a gyilkos dolog és nem - elsősorban - a gázkamra. Ezt érzékeltetni kell a pedagógiai koncepciónkban.

7. Ne csak az áldozatokról beszéljünk. Fontos, hogy beszéljünk a:

- csendes szemlélőkről

- mentőkről

- tettesekről is.

Itt is fontos egy-egy személyen keresztül bemutatni azt, hogy ki-ki hogyan jutott odáig, hogy tettes vagy mentő lett, vagy miért is maradt csendes szemlélő.

8. Nem szabad dramatizálni a történetet az osztályteremben, a diákok között. (Mert vannak olyan /kétes elméjű/ tanárok, akik eljátszatják a szelektálást, deportálást, gázkamrát a diákokkal.)

9. Filmek használata a holokauszt oktatásában: Óvatosan kell használni, mert a játékfilmek és a dokumentumfilmek egyaránt felkorbácsolnak bizonyos érzelmeket, amik hátráltathatják az események megértését és feldolgozását.

10. Nagyon vigyázni kell az elkövetőkkel kapcsolatban, mert emberekről beszélünk, ugyanolyan emberekről, mint mi. A fő kérdés az: hogyan tudott egy normális ember elkövetővé válni? Az elkövetők nem démonok, hanem emberek, olyanok, mint mi és mindannyian potenciális elkövetők vagyunk, lehetünk.

11. Azért kell beszélni a holokausztról, hogy a csendes szemlélőket megértsük és, hogy mi ne legyünk bámészkodók és passzív szemlélők. Felelősséget kell vállalnunk, hogy mit teszünk a saját szerepeinkben.

12. A holokauszt témájába be kell vezetni és ki kell vezetni a diákokat. Nem lehet a gyerekeket magukra hagyni, hogy majd maguk megértik pl. a filmeket.

Összefoglalásként: Nem cél a borzongás és nem cél a minél több információ (statisztika, technika) átadása. A célunk az áldozatok nevének és arcának visszaadása lehet és a jövő nemzedékek felelősségre tanítása.