Yad Vasem tanulmányút és továbbképzés 2016 (PÁLYÁZAT)

Az elmúlt ősszel a jeruzsálemi Yad Vashem Intézetben (www.yadvashem.org) vettem részt egy pedagógus továbbképzésen. A tanfolyam lényege elsősorban az volt, hogy egy szemléletet, gondolkodásmódot adjon át a holokausztról és annak tanításáról. Ez a képzés egy nemzetközi oktatási rendszer (The International School for Holocaust Studies) része, amelyben foglalkoznak a diákokkal közvetlenül is és a tanároknak is nyújtanak módszertani segítséget. Magyarországról kb. tizenöt éve járnak ki pedagógusok (évente húszan – harmincan) Jeruzsálembe. Az utazás költségeit az Emmi, a kint tartózkodás költségeit a Yad Vashem finanszírozta. Szeretném veletek megosztani egy-két mondatban (12 pontban) a kint tanultak számomra megértett magvát, lényegét.

Most lehet pályázni a 2016-os továbbképzésen való részvételre!
http://www.kormany.hu/hu/dok?source=2&type=206#!DocumentBrowse
A pályázati dokumentációs anyag:
https://drive.google.com/file/d/0B5lAGRCdn0-leUNzUjlva1FMZ2c/view?usp=sharing
Határidő: 2016. július 15.

Kilátás a Yad Vashem Intézetből

A Yad Vashem pedagógiai koncepciója (Zsódi Viktor szerint!)

1. A holokauszttal való foglalkozásnak, törődésnek három „nyelve” van:

- a történelem (történettudomány) nyelve

- az emlékezés (liturgia, rítus) nyelve

- a pedagógia (tanítás) nyelve

2. A tanítást nem a holokauszt konkrét eseményeivel kezdjük, hanem a zsidó élet bemutatásával a holokauszt előtt. Fontos bemutatni, hogy mi is veszett el a holokausztban. Arcot kell adni az áldozatoknak. Jó bemutatni, hogy milyen színes és értékes volt egy-egy zsidó közösség.

Chava Baruch, a továbbképzés vezetője

3. Nem szabad és nem kell hullahegyekkel sokkolni a diákokat. Az ilyen szörnyűségekkel való mértéktelen traktálás sokszor pont az ellenkezőjét éri el, a traumatizált személy (diák) inkább kizárja az életéből - gondolataiból ezeket az információkat.

Érdekes: a Yad Vashem múzeumában is „aránylag” kis rész foglalkozik a megsemmisítő táborokkal és a gázkamrákkal és nincsenek hullahalmokat bemutató óriási képek sem. (Ezekhez a borzalmakhoz hozzá is lehet szokni, ez történt a náci katonákkal is, ez történhet azokkal is, akiket folyamatosan ilyen információkkal, képekkel-filmekkel bombáznak.)

4. Ne statisztikai adatokkal mutassuk be a holokausztot. Egy számon sokkal „könnyebb” átlépni, legyen az bármilyen nagy is, mint az egyes személyek történetén. Milliós számokkal és magas százalékos arányokkal egy gyerek, diák nem tud mit kezdeni.

5. Személyes történeteket mondjunk el, meséljünk el. Adjuk vissza az áldozatok nevét és arcát. Akik csak egy szám voltak a koncentrációs táborban - vagy az sem - kaphassák vissza identitásukat. Érdemes minden korosztályban egy-egy személyes élettörténeten keresztül (pl. napló) bemutatni az eseményeket. Egy óvodásnak és/vagy alsósnak is lehet mesélni a holokausztról úgy, hogy a végén semmi esetre sem traumatizáljuk őket. A kicsiknek olyan történeteket meséljünk, amiben a túlélés lehetősége megmaradt, ahol valaki túlélte az eseményeket.

Jeruzsálemi városnézés

6. Valójában a koncepció a gyilkos dolog és nem - elsősorban - a gázkamra. Ezt érzékeltetni kell a pedagógiai koncepciónkban.

7. Ne csak az áldozatokról beszéljünk. Fontos, hogy beszéljünk a:

- csendes szemlélőkről

- mentőkről

- tettesekről is.

Itt is fontos egy-egy személyen keresztül bemutatni azt, hogy ki-ki hogyan jutott odáig, hogy tettes vagy mentő lett, vagy miért is maradt csendes szemlélő.

8. Nem szabad dramatizálni a történetet az osztályteremben, a diákok között. (Mert vannak olyan /kétes elméjű/ tanárok, akik eljátszatják a szelektálást, deportálást, gázkamrát a diákokkal.)

9. Filmek használata a holokauszt oktatásában: Óvatosan kell használni, mert a játékfilmek és a dokumentumfilmek egyaránt felkorbácsolnak bizonyos érzelmeket, amik hátráltathatják az események megértését és feldolgozását.

10. Nagyon vigyázni kell az elkövetőkkel kapcsolatban, mert emberekről beszélünk, ugyanolyan emberekről, mint mi. A fő kérdés az: hogyan tudott egy normális ember elkövetővé válni? Az elkövetők nem démonok, hanem emberek, olyanok, mint mi és mindannyian potenciális elkövetők vagyunk, lehetünk.

11. Azért kell beszélni a holokausztról, hogy a csendes szemlélőket megértsük és, hogy mi ne legyünk bámészkodók és passzív szemlélők. Felelősséget kell vállalnunk, hogy mit teszünk a saját szerepeinkben.

12. A holokauszt témájába be kell vezetni és ki kell vezetni a diákokat. Nem lehet a gyerekeket magukra hagyni, hogy majd maguk megértik pl. a filmeket.

Összefoglalásként: Nem cél a borzongás és nem cél a minél több információ (statisztika, technika) átadása. A célunk az áldozatok nevének és arcának visszaadása lehet és a jövő nemzedékek felelősségre tanítása.