A napokban tanácskozott a Tömegkommunikáció Katolikus Világszervezete. Claudio Maria Celli arra hívta a kongresszus résztvevőit, hogy egy olyan egyházban gondolkodjanak, amely rokonszenvvel tekint napjaink emberére: egyrészt kinyitja kapuit, hogy szeretettel fogadja a betérőt, másrészt kilép a kapukon kívülre, hogy találkozzék az emberekkel.
A befogadás és kilépés aktusában fontos lenne a Szentírást minél érthetőbben a mai emberhez közel vinni. Ez lehetetlen anélkül, hogy elgondolkodnánk a "sugalmazás" kérdéséről, mert pont ez az a folyamat melyen keresztül a szövegek szerzőjének magát Istent tekintjük. (A sugalmazás Istennek a Szentírás emberi szerző általi keletkezésére gyakorolt különleges befolyása, amelynek alapján az Írásban lényegében Isten szól, az Írás pedig Isten szavának tekintendő.)
A sugalmazáshoz úgy lehet közelebb kerülni, ha modellezzük a folyamatot. Ezt teszi folyamatosan egyházunk is. Raymond Francis Collins munkája (Jeromos Bibliakommentár III., Budapest, 2003. 29-45. o.) alapján foglalom össze a történelem folyamán megjelent fontosabb sugalmazást bemutató modelleket.
Ezeket a modelleket tanítom a gimnáziumban:
I. Klasszikus modellek
1. „Eszköz” modell
A szent szerző, mint szerszám, eszköz van jelen Isten kezében. Hasonlít a zenész és zeneszerszám kapcsolatára. A hangot a hangszer adja, de a művész a valódi előadója a zenének.
2. „Kéz” modell
Szent Ágoston az emberi szerzőt a testrészhez hasonlítja (kéz, száj). A száj beszél, a kéz cselekszik, de a személy az, akinek gondolatát kimondja, akinek szándékát végrehajtja.
3. „Titkár” modell
Diktálás, melyben a titkár nem szolgai módon ír, hanem maga is közreműködik a helyes fogalmazásban.
4. „Követ” modell
A sugalmazás hasonlít a követségre, melyben a szerző, mint követ a felelőssége tudatában, legjobb tudása szerint viszi az üzenetet.
II. Kortárs modellek
5. „Drámaírói” modell (Karl Rahner)
Rossz drámaíró, egyszerűen a saját szavait adja szereplői szájába. A jó viszont, úgy beszélteti őket, hogy mindegyiknek a szava a természetéből adódónak, szívéből fakadónak érezzük, míg ugyanakkor valóságosan a szerző is mondja azt.
6. Az együtthatás elmélete
A Biblia létrehozása emberi síkon leírható azokkal a szóbeli és írásbeli folyamatokkal, amelyek megelőzték keletkezését – közlések begyűjtése a tanuktól, ezek összeírása és szerkesztése, levelek spontán megfogalmazása, prófétai üzenetek papírra vetése, különböző iratok egybeszerkesztése, stb.. Ugyanakkor viszont isteni síkon azt is állíthatjuk, hogy a Lélek, aki a teremtéskor a vizek felett lebegett (Ter 1,2) aktívan részt vett az egész folyamatban, úgyhogy a Bibliát tekinthetjük egyszerre emberi és isteni szónak is. A Léleknek ezt a tevékenységét „együttható” cselekvésnek nevezhetjük, mivel mindvégig elkíséri a Szentírást létrehozó emberi tevékenységet.
7. Követő magatartás
Egy kiváló tanár képes úgy inspirálni a hallgatóit, hogy ők követik magatartásukkal, talán éppen a szöveg megírásával. Ennek analógiájára, kinyilatkoztató és megváltó tettével Isten úgy inspirálta a bibliai szerzőket, hogy ők ezt magatartásukkal követték, nevezetesen azzal, hogy megírták a szentírási könyveket.
8. Karl Barth modellje
A sugalmazás nem magának a bibliai szövegeknek a tulajdonsága, hanem annak állítása, hogy Isten képes felhasználni a Szentírást a kinyilatkoztatás közlésére velünk, emberekkel, egyénileg vagy csoportosan. (Persze akár a televízió kapcsolási rajzát vagy Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek című művét is felhasználhatná. /Vagy meg is teszi?/)
9. Pszichológiai modell
Benoit az ember pszichéjében helyezi el a sugalmazást. A sugalmazás egy könyv megírásának szándéka, és logikailag követi a kinyilatkoztatást, amelyről szól. Hatással van arra, ahogyan a szerző eldönti, mit foglaljon bele művébe, hogyan fogalmazza meg és rendezze el. A folyamat során az Isten mindvégig cselekszik, mint a szentírási mű eredeti oka.
10. Szociológiai modell
A bibliai könyvei elenyésző mértékben tulajdoníthatók csupán egyes elszigetelt egyének irodalmi munkájának, akár a mai könyvek. Az egyes írók hívő közösségnek voltak a tagjai, aminek maradandó hatása volt a bibliai irodalom keletkezésére. A szerzők egy közösség megbízottjaiként dolgoztak, annak hagyományából merítettek a szerkesztéskor és íráskor.A sugalmazásnak ki kell terjednie az alkotás egész folyamatára. A közösség egészét érinti.
11. Irodalmi modell
A szöveghez két alapvető emberi tevékenység kapcsolódik: az írás (újraírás) és az olvasás (szinte egyfajta mentális újraírás). A sugalmazás tana azt állítja, hogy a Szentlélek a felelős a Biblia szövegéért, mint szövegért, vagyis e két emberi dimenzió tekintetében is. Ami az írást illeti, a Lélek abban a hosszú folyamatban fejti ki aktivitását, amely során a bibliai szöveg keletkezik a hívő közösségben (beleértve a hagyományok, szövegrészek, első vázlatok megfogalmazását, és az újraírást). Ami pedig az olvasást illeti, a sugalmazást azért állítjuk a biblia szövegéről, mert van egy hívő közösség, amely a Lélek hatása alatt elolvassa ezt a bibliai szöveget és azonosul vele. Az irodalmi elmélet a sugalmazás aktív jelentését adja.
A sugalmazás dimenziói a szöveget veszik alapul:
Nyelv három alapvető funkciója:
- közlés – a Biblia közöl dolgokat információkat, igazságot
- kifejezés - Kifejezi Isten dinamikus valóságát
- másokra való hatás - sokféle módon hat az olvasóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése